Nincs február fánk nélkül. Igaz, nem csak februárban szoktam fánkot sütni, mert imádom. Egy vasárnapi ebédhez, egy kiadós leves mellé is tökéletes választás. Anno gyerekkoromban Édesanyám és nagymamám is rengeteget készített, szóval ha fánkról van szó, nálam csakis a régi klasszikus nagyi recept jöhet szóba. 

A fotókon szereplő kerámiákat külön köszönöm a Skanditrendnek. Érdemes szétnézni náluk, mert annyi gyönyörűség van, nehéz választatni. Én most a tavaszi színekben pompázó rózsás szettet választottam. Egyszerűen imádom!

Elkészítés:

Az élesztőt egy kis tálba elmorzsoljuk, ráöntünk egy dl langyos tejet, egy csipet sót, egy csipet cukrot, pici liszt és meleg helyre félretesszük amíg elkészül a kovászunk. Akkor jó, ha hólyagos. Kb 10 perc.

Meglangyosítjuk a maradék tejet. A többi lisztet beleöntjük egy tálba, közepébe beleteszünk 2 tojás sárgáját, pici sót, pici cukrot. Ha felfutott az élesztő, hozzáadjuk a liszthez. A langyos tejjel dolgozzuk ki úgy, hogy szépen összeálljon a tésztánk. Letakarva és meleg helyen kb duplájára kelesztjük. Ha megkelt lisztezett felületen kinyújtjuk kb 2-3 cm vastagra, tetszés szerinti méretű fánkokat szaggatunk és forró olajban kisütjük.

Ház baracklekvárral az igazi!

Ha tetszett a recept, kövesd a Zsengezsályát az Instagramon vagy Facebookon, hogy ne maradj le a következő finomságról :)